133 milliárd lej – mondta volt Tánczos Barna romániai pénzügyminiszter, az RMDSZ egyébként kitűnő politikusa, mikor arról kérdezték, mekkora megszorítás jön Romániában. Azt hittem, mindez csupán egy csélcsap tizedesvessző árulása. De nem az. Tényleg ennyi.
133 milliárd lej – az e sorok írásakor 10,7 ezer milliárd forint, a magyar költségvetés összes éves kiadásának negyede, és vagy kétszer annyi, mint Magyarország összes felfüggesztett uniós támogatása.
Rossz májjal mondhatnánk azt is, hogy amit Brüsszel Magyarországtól visszatart, azt Románia – évtizedes pazarlás, túlköltekezés és parasztvakítás, egy szegény ország semmivel sem fedezett jóléti vágyálmainak kergetése közben – idén év elején elvette magától önként. Ők azt, hogy ne legyen pénzük, el tudták érni a zubogóra nyitott brüsszeli pénzcsap ellenére is.
S a megszorítások nem állnak meg állami beruházások közvetlenül senkinek sem fájó leállításánál, hanem mélységes mélyen belenyúlnak a románok zsebébe:
Romániában 2025-ben semmiféle nyugdíjemelés és közalkalmazotti béremelés nem lesz,
a közalkalmazottaknak a túlórákat sem fizetik ki, a tanároktól és a diákoktól pedig még el is vesznek juttatásokat. Emellett létszámstop jön a közszolgálatban, a gazdaság csinos adóemeléseknek örülhet az agyonsztárolt román IT-szektorban, az építőiparban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, részvénytulajdonosok számára negyedével nő az osztalékadó, és jókorát ugrik az üzemanyagok jövedéki adója is, szépen megdrágítva a romániai autózást. A választók az elnökválasztáson már tavaly rájöttek, hogy a „román csoda” hitelből finanszírozott hazugság, ezzel a kolosszális megszorítással pedig még a csoda illúziójától is elbúcsúzhat Románia minden lakója.
Eközben a minap a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, minden magyar vágyainak lakhelyén, a sógoroknál a Szabadságpárt (FPÖ) és a Néppárt (ÖVP) lezárták koalíciós tárgyalásaik első, megkerülhetetlen, legkeserűbb témakörét: megállapodtak a megszorításokról, hogy az uniós nettó befizető, Dél-Európát évtizedeken át feltartott mutatóujjal spórolásra intő Ausztriát ne fenyegesse szégyenszemre túlzottdeficit-eljárás. A megszorítási csomag értéke egyelőre 6,4 milliárd euró, több mint 2600 milliárd forint; másfélszer annyi, mint amennyit Magyarország egy évben honvédelemre költ.
Kiderül belőle: Ausztriában sem lesz semmiféle nyugdíj- és segélyemelés, nem kap már munkanélkülisegélyt, aki egy kicsit is keres, vége a szén-dioxid-kvótát emberarcúvá varázsolni hivatott, minden osztráknak alanyi jogon járó klímabónusznak és talán még a kedvezményes tömegközlekedési klímajegynek is,
nem lesz többé adókedvezmény a napelemekre, nő a szerencsejátékadó és a digitális reklámadó, a jövedékiadó-köteles termékek köre nagyot bővül, emellett az állami vállalatoknak is többet kell befizetniük a költségvetésbe,
értsd: életbe lép egy burkolt fejlesztési stop, ami a közszolgáltatások javítására menne, az a deficit betömködésére megy.
A szlovák megszorító csomagot egyébként már októberben bejelentették, azt ide sem citálom, tavalyi hó. Hosszú beszéd, rövid kolbász: olyan megszorításokkal indul az év az agyonsztárolt mintaállamokban, melyekről „lemaradó” kis hazánkban Bokros Lajos óta ember nem álmodott.